Az előző "nem CSI" bejegyzésben ígéretet tettem, hogy lesznek még európai krimik, nos ha kicsit késve is de itt a második rész. És rögtön meg is szegem az ígéretemet, mert itt félig-meddig amerikai krimikről lesz szó. Donna Leon ugyanis amerikai, de húsz évig élt Velencében, ahol történetei játszódnak. A krimik állandó szereplője Brunetti felügyelő sok mindenben ellentéte a szicíliai Montalbanonak. Nem politizál, de azért szimpatizál a Lega Norddal, nem különösebben szereti a bevándorlókat, főleg szicíliai főnökét. Nincs nagy véleménnyel az EU-ról. Szegény családból származik, felesége azonban egy régi velencei arisztokrata család sarja - ami gyakran konfliktusok forrása. Brunetti mániákusan törekszik az igazság kiderítésére, teljesen belefeledkezik az ügyekbe, legyenek akármilyen jelentéktelenek is. Úgy érzi, nem csak a törvénytelenségek ellen kell küzdenie, hanem minden bűn ellen, ha már nem létzik isteni igazságszolgáltatás. Ennek ellenére nem inkvizitor, hanem megértő, szociálisan érzékeny ember. A regények másik állandó szereplője maga a Város. A helybeliek Velencéje, ami legtöbbször rejtve marad a túristák elől, a környék ipartelepei, az omladozó épületek, az Aqua Alta, amikor csak gumicsizmában lehet közlekedni, a mindenen átfújó hideg szél.
Donna Leonnak hat regénye jelent meg magyarul. Az első kettő még Tandori Dezső fordításában az Ab Ovo kiadónál: Halál idegenben, Cián Velencében (ennek második kiadása Méregpohár az operában címen). A többi az utóbbi két éveben a Geopennél: Bíbornál is sötétebb, Gyilkosság receptre, Végzetes áradás, Nemesi kisugárzás.
