Hogy mi ez? Amikor Orhan Pamuk Fekete könyvét olvastam, feltűnt benne egy utalás egy török-magyar válogatott meccsre. Kiváncsi lettem, hogy tényleg lejátszották-e, vagy csak az írói fantázia szüleménye, ezért utána néztem a dolognak. (Később még megírom!) Erről az egészről az jutott eszembe, hogy a foci annyira része a mindennapi életünknek, hogy biztosan az irodalomba is beszivárog, és elhatároztam, hogy olvasás közben figyelni fogom a focis utalásokat. Ennek első eredménye a Szávai Géza regényéből idézett rész. A második pedig ez:

John Steinbeck – Robert Capa: Orosz napló (Park, 2009) ford. Lukács Laura

Részlet a könyvből:

„Délután focimeccsre mentünk, Tbiliszi játszott Kijevvel. A nagy stadionban mérkőzött meg a két csapat, jól játszottak, gyorsan, már-már dühösen. Legalább negyvenezer, érzelmileg felhevült ember volt ott; a köztársaságok közötti mérkőzések rendkívül népszerűek. De noha durva és gyors volt a játék, szinte vérre ment a versengés, a tömegben sehol sem verekedtek össze a drukkerek. Egész délután csak egy kis szóváltásra került sor. Kettő-kettő lett a végeredmény, és a meccs végén fölröptettek két galambot. Régen az volt a szokás, hogy mindenféle verseny végén, sőt valódi, fegyveres összecsapások után is fehér galambot engedtek szabadon, ha győztek, fekete galambot, ha veszítettek. Ezek a galambok vitték el a győzelem vagy a vereség hírét Grúzia más városaiba. Ezen a napon, minthogy döntetlen lett az eredmény, feketét is, fehéret is fölbocsátottak, és a galambok elrepültek.” (156. old)

A Dinamo Tbiliszit 1925-ben alapították. Az első években csak barátságos meccseket játszottak, mivel grúz bajnokság nem létezett. Ennek ellenére a csapat jól fejlődött, amit mutat egy Dinamo Moszkva elleni 9:5-ös eredmény. A Tbiliszi nem volt a szovjet szövetség szíve csücske, annak ellenére, hogy a csapatnak képességei alapján a első ligában lett volna helye csak a területiben kezdhették az első szovjet bajnokságot. Hatból öt meccset nyertek és a helyosztón megverték a Stalinec Moszkvát is, így simán felkerültek a legjobbak közé. Ottani első meccsükön 2:2-t játszottak a Dinamo Kijevvel (1936). A 30-as, 40-es években a bajnokság meghatározó csapatai közé tartoztak, de nyerni nem tudtak semmit. (A Steinbeck által említett meccset 1947-ben játszották, szintén 2:2.)

Az első nagy sikert 1964-ben érték el, ekkor megnyerték a szovjet bajnokságot. Pontegyenlőség miatt „szétlövésben”, semleges pályán verték 4-1-re a Torpedo Moszkvát. Ebben az időben a France Football a dél-amerikai foci legjobb keleti képviselőjének nevezte őket. UEFA tornán először 1973-ban játszhattak, első meccsükön a Twentét verték 3:2-re. Ebben az évben megnyertek egy felkészülési tornát, úgy, hogy legyőzték az Athletico Madridod és az akkor kiváló Benficát.

1976-ban Nodar Akhalkatsi vette át a csapatot, az ő időszakára esik a Dinamo aranykora. Két szovjet kupa (1976 az Ararat Jereván ellen, 1979 a Dinamo Moszkva ellen) és közötte egy bajnoki cím (1978). A BEK-ben kiverték a Liverpoolt, de a Hamburg megállította őket. De hamarosan meglett az első európai siker, az 1981-es KEK-döntőben 2:1-re legyőzték a Carl Zeiss Jénát. A legnagyobb siker azonban a hanyatlás kezdete is lett, a következő évben még eljutottak a KEK elődöntőig, de utána semmi.

A csapat utolsó szovjet a bajnokiját 1989-ben a Dinamo Kijev ellen játszotta, természetesen 2:2 lett a vége. 1990 és 1999 között zsinórban nyerték a grúz bajnokságokat és mellé legtöbbször övék lett a kupa is, de az európai porondon nem sok vizet zavartak. A 2000-es években már Grúziában sem egyeduralkodók.

Az 1947-es meccsről nem találtam felvételt, valószínű, nem is létezik, de az 50-es évek Dinamoját meg lehet nézni.