Szávai Géza: Múlt évezred Marienbadban (Pont Kiadó, 2009)

részlet a regényből:

Vincze Flórián 7:50-kor a főnöki kézmosó fülke előtti fotelben a magával hozott teáscsészét próbálgatja behunyt szemmel pontosan az ajkához vinni, „Egyedül vakulok.”
„Az éjszakámnak vége.” 8:00 órakor Vincze Flórián a Köztársaság étteremben ül, 8:30-kor „Elkezdem a nappalomat”, de minden olyan lassú, „Ide-oda futkos az agyam”, 11:30-kor „Kezdenem kellene az éjszakámat, de most nem tudok éjszakázni” – kiáltja a mobiltelefonba, „Csak röviden!” – kiáltja Ferenc is. „Nagyanyád jól van, csókoltat, Nikolett nagyon jól van”, és Vincze Flórián még hangosabban kiáltja, hogy „Az éjszakáimat tovább fogom rövidíteni!”, Ferenc azt mondja, mégsem jönnek, mert a dinnyerakásokat éjjel-nappal őrizni kell, „Veszek nektek mobiltelefont!”, kiáltja Vincze Flórián, „De amint tudunk jövünk. Hamarosan”, kiáltja Ferenc, Vincze Flórián a napok átszerkesztésének a titkát kiabálja a telefonba, „Ez a megoldás!” és nem kell Ferencnek költséges telefon, a dinnyésekét olykor használhatja, tévékészüléket is hoztak a dinnyehalmok mellé, egyfolytában, éjszaka is megy a tévé, nem sok jót mutatnak, kivéve a futballt „Nagy játékos ez a Zidane”, és „Beszélnem kell veled, Flórián! Jövünk!”