Családregény, de nem olyan. Arno Geiger könyve egy osztrák polgári család életébe nyújt bepillantást az Anschlusstól a béketábor felbomlásáig – 2001-ből visszatekintve. De tényleg csak bepillantást enged. Nem ismerjük meg a teljes történetet, illetve nekünk kell összeállítani azt, a felvillantott képekből. A kerettörténet szerint Philipp – a kissé életidegen és nem éppen családcentrikus író – megörökli nagyszülei házát. Ebben a házban töltötte gyerekkora egy részét, miután anyját korán elvesztette. A lomok kidobálása és Philipp problémás szerelmi kapcsolata a regény visszatérő motívuma. A család életének egyes epizódjait más-más családtag szemszögéből látjuk. Az időrendben egymást követő fejezetekből (1938, 1954, … 1978, 1989) egy tragédiákkal sújtott, széthulló család képe bontakozik ki. Bár talán Philipp már megleli a lelki békét két ukrán vendégmunkás társaságában... Szóval jól vagyunk. Kicsit bővebben? Nem jól vagyunk.
Arno Geiger: Jól Vagyunk (Európa, 2007)