Nemrég Cs. P. könyvblogján kialakult egy kis pengeváltás Brusselmans könyve kapcsán. Így aztán leemeltem a polcról és újra átfutottam, már sokadszor, hogy billentyűzetre hányhassam a benyomásaimat.A férfi, aki munkát talált, Louis Tinner, egy nagy cég kis könyvtárának feledhetetlen könyvtárosa. Tinner antiszociális, szexista, hipochonder, krónikus hazudozó. Sokszor még magának is hazudik, történeteket agyal ki, amik összekeverednek benne a valósággal. Állandóan fixírozza önmagát, teste és agya reakcióit, egy pillanatra sem rejtőzhet el saját figyelme elől. Látszólag nem érdekli a körülötte zajló élet, a többi ember nyüzsgése hidegen hagyja. Egyedül a nők tudják kizökkenteni ebből az állapotból ,de ők is inkább csak dühöt ébresztenek benne, amit aztán a könyveken vezet le. Hol közömbös, hol mérges álarca alatt azonban félelem lakik. Tinner fél kapcsolatba kerülni a többiekkel, holott a vágyik az emberi kapcsolatokra. Undoksága, agresszivitása mögött a magány, a szorongás, az unalom, az élet értelmetlensége rejtőzik.
Herman Brusselmas, a „szép ifjú főisten”, az angry young belgians írógenereció egyik legismertebb tagja. Önéletrajzi ihletésű regényének cinikus, ironikus stílusa, hihetetlen párbeszédei és gondolattársításai letehetetlenné teszik a könyvet.
Az egyik kedvencem!
Az egyik kedvencem!
„- A szorongás velemszületett – dünnyögte -, minden tünet felfedezhető: bambulás, csillagok megjelenése, remegés, dünnyögés, kiszáradt száj, szívzörejek, izzadás, tünetek felsorolása. Szorongás, szorongás, szorongás. De egy pszichoanalízis hét évig tart, és egész kis vagyonba kerül.
Megadta, csak úgy magának, a vagyon méreteit, azáltal, hogy a két kézfejét bizonyos távolságra tartotta egymástól.
Addig állítgatta a kézfejeit, míg eltalálta a tökéletesen pontos távolságot. A mérésnek Louis szerint pontosnak kell lennie, különben nincs semmi értelme.” (Wekerle Szabolcs fordítása)
