Biztosan tudjátok, hogy ez a jóravaló sorozatgyilkos nem csak a képernyőn darabolja a rosszfiúkat, de papíron is. De azt már nem biztos, hogy tudjátok, hogy a filmes történet egészen más irányt vett, mint az alapjául szolgáló regénysorozat. A regények szerzőjét Jeff Lindsayt a Dexter dühödt démonaiért jelölték az Edgar Allen Poe-díjra, az elsőkönyvesek kategóriában, de levették a listáról miután kiderült, hogy – hát, khm, khm – ez nem az első könyve. Kockafejű barátunk – akinek egy igazi Hemingway a felesége – ettől nem zavartatta magát, és már a sorozat negyedik darabját is megírta.
Hogy csak a főbb eltéréseket említsem:
Ebben a párhuzamos Dexter Univerzumban Doakes őrmester nem hal meg, csak átalakul. Egy kísérletező kedvű sebész megszabadítja néhány testrészétől, és főleg nyelvének hiánya gátolja abban, hogy rendszeresen Dex fülébe suttogja: Még mindig figyellek!
A könyvekben nincs nagy, barna, kubai származású ügyész sem, helyette Dexter két fogadott gyermekét Codyt és Astort igyekszik beavatni a mesterség rejtelmeibe. Az izgalmak fokozása miatt az utolsó két részben a gyerekek is veszélybe kerülnek.
Debs mindent – na jó, majdnem mindent – tud, és ez egyáltalán nincs ínyére. Az utolsó részben újra kés alá kerül, de ezúttal ez fáj is neki. Dexterből a nővérét érő sérelem, és a gyerekekre leselkedő veszély már-már emberi érzéseket hoz elő. Elhamarkodottan cselekszik, és hibázik…