A svéd irodalom egyik kultuszregényével folytatja a skandináv irodalom bemutatását a Scolar kiadó. Klas Östergren regényéből több mint 300 000 példány kelt el hazájában. Nem csoda, hiszen minden megvan benne, ami a sikerhez kell.

A regény főszereplői a Morgan (Morgonstjärna) fivérek: Henry a bokszoló és zongorista, és Leo az egykori gyereksztár és mostani alkoholista költő, valamint Klas Östergren, Henry barátja, a történet elbeszélője. Ők a dzsentlmenek, úriemberek, akik bár szegények, nem dolgoznak, szimpatikus bohémek, akik élnek bele a világba, és időnként egy titkos alagútrendszer kiásásán dolgoznak. Kalandorok, akik kijáratot keresnek a valóságon egy jobb életbe. A cselekmény 1978-ban kezdődik Klas és Henry megismerkedésével. A két fiatalember hamar összebarátkozik, és miután Klas beköltözik Henry lakásába minden idejüket együtt töltik. Henry kiapadhatatlan mesélőkedvvel osztja meg új barátjával családja történetét. Visszatérünk a háború utáni Svédországba, ahol a testvérek gyerekkora telt, megismerjük Henry szerelmét, aki miatt megszökik a katonaságtól. Elkísérjük száműzetése helyszíneire: Londonba, a fallal elválasztott Berlinbe – ahol „titkosügynöki” feladatai lesznek –, ’68 forrongó Párizsába. Közben Leo is színre kerül, a kissé furcsa, beteges, szorongó fiú, aki már gyerekként ismert költő lesz, később a rockzene felé fordul, megpróbálkozik az újságírással. Így kerül kapcsolatba a regényben lépten-nyomon felbukkanó titokzatos Wilhelm Sternerrel, és máris egy politikai krimiben találjuk magunkat.

Van itt tehát krimi, fejlődésregény, társadalmi regény, családregény. Kicsit talán soknak is tűnik, és időnként valóban túlzsúfolt a szöveg, de ezen átlendít Östregren nagyon olvasmányos, anekdotázó stílusa. A bennfentes elbeszélő ironikus, önironikus hangja, amivel bemutatja a svéd „nagy generáció” nagy nekibuzdulásait, és kudarcait, a nagy eseményeket és az apró mindennapokat.

Klas Östergren: Dzsentlmenek (Scolar, 2008)